A tokaji borok színe a zöldessárgától a mély borostyán sárgáig terjed, az érleltség és a botrytisz tartalom függvényében mélyül. A borok illatában az itt hagyományos szőlőfajták primer aromái mellett a borkülönlegességek esetén határozottan megjelennek a botrytiszes jegyek (aszalt gyümölcsök, méz). Elsősorban a borkülönlegességeknél, de az érleltebb, telt száraz fehérboroknál is érezhetőek az érlelésből származó illatjegyek. A borokban hangsúlyos a savtartalom, az íz struktúrájának meghatározó összetevője a savgerinc. A száraz borok esetében a primer fajtajelleg mellett megjelenhetnek az ásványos, valamint az érlelés során kialakuló ízek is. A borkülönlegességek ízében mindez a botrytiszes jegyekkel keveredve komplex és testes, olajos textúrájú borokat ad. A határozott savgerincnek köszönhetően az édes borok a sokszor igen magas (100-250 g/l) cukortartalom ellenére sem laposodnak el, kiváló sav-cukor-alkohol egyensúly jellemzi őket.
A Tokaj OEM leghíresebb bora – a Tokaji Aszú
Az aszú színe a világos aranysárgától a mély borostyán sárgáig terjed, illatát a primer szőlőaromák (friss virágok, mézes jegyek), valamint az erjedés és érlelés során képződő szekunder (aszalt gyümölcsös) jegyek és az aszú (Botrytisz) jelleg komplex keveréke jellemzi, az adott bor korának megfelelő arányban. Az aszú íze komplex, melyben a primer szőlőre jellemző virágos és mézes jegyek, valamint a botrytiszes szőlő gyümölcsös ízei keverednek az erjedés és érlelés során képződő ízekkel. Édes olajosság, finom savak jellemzik. A Botrytis cinerea hatására tőkén aszúsodott és szüretkor kézzel külön szedett aszúszemeket azonos évjáratú mustban, részben erjedt szőlőmustban, még erjedésben lévő újborban vagy borban kell áztatni, amit minimum 18 hónapig tartó érlelés követ fahordóban. A bor kizárólag a borvidék területén palackozható, és leghamarabb a szüretet követő harmadik év január 1-én hozható forgalomba.
