A Szekszárd OEM földrajzi árujelzővel rendelkező borok 15 település szőlőiből álló körülhatárolt területen készülnek, ahol a kedvező természeti adottságok már a történelem előtti korokban is lehetővé tették a szőlőkultúra meghonosodását. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a római korban már készítettek itt bort. A magyar történelemben az első feljegyzés egy 1061-ben kelt alapítólevélben található a helyi borról, 1591-ben pedig báró Wratislaw lengyel főúr jegyezte fel magyarországi utazása alkalmával, amikor a környéken megpihent: "Itt kitűnő bor terem, nagyszerűen felüdültünk, sőt palackjainkat is megtöltöttük, amit később nem is bántunk meg...". A szekszárdi bor nagy tisztelője volt Liszt Ferenc is, aki nemcsak ittjártakor fogyasztotta, hanem néhányszor hangversenyútjaira is vitt belőle. Magyarországon elsőként itt készítenek mozgófilmet a szőlőtermesztésről, szüretről 1908-ban. Az 1989 után megkezdődött a privatizáció, új, elsősorban kis és középméretű gazdaságok struktúráját alakította ki, az ország EU csatlakozása után pedig a helyi termelőket tömörítő hegyközségi tanács szigorú eredetvédelmi és termékleírási szabályokat állított fel a tradicionálisan magas minőség védelmében.
Az egyedi jellemzőket és hagyományokat megőrző előírások
A Szekszárd OEM árujelző összesen kilenc féle csendes és két féle gyöngyöző borra kerülhet fel, amelyeket szigorúan csak a körülhatárolt területen szüretelt, az előírásnak megfelelő módon termesztett szőlőből lehet elkészíteni. A boroknak pontosan körülírt érzékszervi analitikai jellemzőknek kell megfelelniük, készítésük a prés használatától kezdve az erjesztés technológiáján át egészen az érlelésig fajtánkként külön szabályozott. A több alapborból készülő boroknál meg van határozva a felhasználható borok sora, a híres bikavérnél azok arányai is. Ennek karakterét jelentősen meghatározza a minimum 45%-ban használni kötelező helyi kékfrankos és a legalább 5%-ban használandó helyi kadarka fajta.
A termőterület, a talaj és a klíma - A Szekszárd OEM termőterülete egy észak-déli csapású dombvidék Magyarország dél-nyugati részén. Nyugatról a 680 m magas Mecsek hegység nyúlványai, keletről síkság és egy tájvédelmi körzet határolja. A szőlők 100-200 méter magasság között találhatóak. A dombsorokat lösztakaró borítja, ami kitűnő alapot biztosít a kékszőlők termesztésének és mindig tartalmaz meszet. Ez lényegesen gazdagabb, komplexebb ízvilágot kölcsönöz a vörösbornak. A termőterület klímájában különösen fontos a közeli Duna éghajlat-befolyásoló hatása. A Duna hatalmas vízfelszíne visszatükrözi a napsugárzást, a víztömeg jelentősen csökkenti a szélsőséges hőmérsékletváltozások hatásait. A napsütéses órák száma sok év átlagát tekintve 2050-2100 óra, az évi csapadékmennyiség átlagosan 598 mm.
Szőlőfajták - A világfajták mellett nagy mennyiségben teremnek itt olyan Közép-Európára vagy csak Magyarországra jellemző fajták, mint a kékfrankos, a kadarka, a zweigelt, a turán, vagy a fehérek közül a hárslevelű vagy az Irsai Olivér.
A szekszárdi árujelzővel ellátott borok jellemzői
A talaj és klimatikus viszonyok következtében a fehér borok könnyűek, ezek meghatározó jegye mindig a virágos vagy gyümölcsös illat. A rozéborok könnyedek, élénk savérzetű, gyümölcsös illataromájúak. A Szekszárdi borok zömét a lekerekedett savszerkezetű érett tannintartalmú borok adják. A vörösborokat a kiegyensúlyozott, könnyen fogyasztható, telt ízű, a fűszeres ízű nagy formátumú, komplex illataromájú, telt, gazdag ízű elegáns tanninú borok alkotják. A prémium borok nagy formátumú, komplex illataromájú, telt, gazdag ízű borok, melyben a fahordós és palackos érlelésből adódóan a tercier illataromák dominálnak.
A Szekszárdi árujelző leghíresebb bora – a prémium szekszárdi bikavér
A szekszárdi prémium bikavér erőteljesebb gránátvörös színű, nagy formátumú, komplex illataromájú, telt, gazdag ízű, tanninhangsúly nélküli vörösbor. Fontos jegye a bársonyos, elegáns struktúra. Termékleírása részletesen szabályozza hogyan készülhet, ami garancia a bor minőségére és egyediségére.
Készítése során csak szakaszos üzemű prés használható és legalább 12 hónapos fahordós és/vagy más érlelési módot kell alkalmazni. Fahordós érlelés esetén tartózkodni kell a markáns barrique-os ízjegyek dominanciájától. A bor legkorábban a szüretet követő év november 1. után hozató forgalomba és legalább négy fajta házasítása kötelező az alábbi kikötésekkel: a kékfrankos aránya a kész tételre vetítve minimum 45%, a kadarka aránya a kész tételre vetítve minimum 5%. A Bikavérhez még Cabernet franc, Cabernet sauvignon és Merlot használható fel továbbá Malbec, Pinot noir, Syrah, Sagrantino, Tannat melyek együttes aránya nem haladhatja meg a 10%-ot a kész tételre vetítve.
